Mi a jelenlegi helyzet Buenos Airesben az argentin tangó szentélyében? Luca, egy magyar tangós lány, a mi imádott Lucánk, már január óta kinn van Argentinában. Fogadjátok szeretettel az írását.

Csatai Luca vendégcikke:

COVID vs. Buenos Airesem

csatai_lucaÉpp a karantén (nem önkéntes, nem rugalmas – itt kijárási tilalom van!) 56. napjában járok. Most, hogy próbálok visszaemlékezni, mi is volt, hogy is volt, amikor megérkeztem, olyan, mint ha egy teljesen másik élet lett volna…

Három éve voltam itt először, egy hónapra jöttem, és teljesen beleszerettem a városba. Tudtam, hogy még biztos visszajövök, csak az alkalmas időre vártam. Eljött, így január elején érkeztem, előzetes tervek szerint fél évre. Egészen más úgy itt lenni, hogy nincs rajtad az időnyomás, hogy “jaj, mindjárt megy vissza a gépem, muszáj táncolnom, muszáj mindenhol ott lennem!”. Ennek fényében az első 3-4 hétben viszonylag keveset táncoltam. Elsősorban azért, mert főszezon volt, így rengeteg volt a turista, nagyon sokan voltak a milongákon, ha nem ismertek, egyszerűen jó eséllyel nem vettek észre, másodsorban – pár melléfogás után – meg kellett tanulnom nemet mondani. Szóval az első hetekben viszonylag sokat ücsörögtem, de mivel tudtam, hogy még rengeteg időm van, ezért ez nem zavart – érdeklődéssel és boldogan szemlélődtem, örülve a puszta Buenos Aires-i létnek. Idővel természetesen kialakultak a köreim, ismerőssé vált az arcom, észrevették létezésem.

Kezdeti tangós élmények

Sokszor hallottuk otthon, hogy Buenos Aires-ben a tangó olyan, hogy…, ott mindig úgy csinálják, hogy… . Nem tudom, régebben hogy volt, de az biztos, hogy most mindenhogy van. Mondj nekem akármit, és tuti, hogy az ellenkezője is igaz! Hogy csak cabeceo-val illik felkérni, hogy csak szépen felöltözve járnak milongákra, hogy a férfi vezet, a nő követ, hogy a tandák sorrendje mindig TTVTTM… Nyilván minden viselkedésnek megvan a maga helye, de van helye. Nem érdemes minden milongára shortban és edzőcipőben menni, de van olyan milonga, ahol ez teljesen elfogadott.
Luca-Buenos-Airesben-2Egyik kedvenc milongám, a Batacazo közönsége hirdetések alatt, a fellépésre várva

Az én törzshelyeimmé azok a milongák váltak, amik otthonról sajnos hiányoznak: informális milongák, ahol a (20-as -) 30-as korosztály a legjellemzőbb. Ezeket a milongákat nagyjából ugyanazok az emberek látogatják – egy idő után itt is átlátható a tangó szín, csak tovább tart -, ezért – még ha átlagban heti 5 milongára mentem is el -, egy idő után azt vettem észre, hogy már régóta nem táncoltam új emberrel. Már épp megérett bennem az elhatározás, hogy kilépek a komfortzónámból, és elkezdek új helyeket látogatni, amikor közbeszólt a COVID helyzet…
Luca-Buenos-Airesben-3Tangós barátokkal és nyeremény pezsgővel a Dos Orillas milongán

Első hírek a vírusról

Itt viszonylag későn ütötte fel a fejét a vírus, már hetek óta hallottuk a híreket, hogy Ázsiában, Európában durvul a helyzet, itt még nem volt semmi, de a köztudatba már kezdett beépülni a kérdés. Ami engem illet – és gyanítom, ezzel nem voltam egyedül -, egy idő után kialakult bennem a “mi” és az “ők” tudat (mi, akik már azelőtt itt voltunk, hogy ez az egész elkezdődött volna, és ők, akik behozzák a vírust). Részben tudatosan, részben nem, de elkezdtem (folytattam…) csak ismerősökkel táncolni. Emlékszem, az utolsó milongán, amin részt vettem (március 8. La Rosa az El Beso-ban – 5 nappal az első regisztrált argentin eset után, országosan 12 esetnél), táncoltam egy átutazó ismeretlennel, és amint vége lett a tandának, undorral és borzongással rohantam a pulthoz, hogy lefertőtlenítsem a kezem – a már kihelyezett – kézfertőtlenítővel…
Március 10-én kedden (7 nappal az első regisztrált eset után) terveztem végre új terepet felfedezni, és életemben először elmenni a Salon Canning-ba, a híres Cachirulo milongára (na az tényleg szépen kiöltözős, csak cabeceo-val felkérős, férfiak nők külön ülős hely).

Milongazár

Ugyanezen a napon ült össze a Milongaszervezők Egyesülete, a TTD (Tangótáncos Dolgozók), és egyéb táncos egyesületek, hogy közös stratégiát alakítsanak ki a helyzet kezelésére. Ennek az alkalomnak a végén megszületett egy dokumentum, amiben kijelentették, hogy a jelenlévők megállapodnak abban, hogy 15 napon keresztül nem szerveznek tangós eseményt, és ezt minden jelenlévő aláírásával megerősítette. (Később bárki csatlakozhatott az aláírókhoz, ha nem volt jelen.)

Tangószervezők 2020 március 20-i nyilatkozata:Luca-Buenos-Airesben-4Elég radikális lépés, pláne Buenos Aires-ben, de valahogy megkönnyebbüléssel töltött el. Otthoni léptékkel mérve itt elképzelhetetlenül tömöttek a milongák, rémes volt elképzelnem, hogy akár csak egyvalaki fertőzött a táncosok közül.
Luca-Buenos-Airesben-5Szokásos szombat éjszakai tömeg a La Careta milongán

Ugyanakkor ha még lett volna alkalmunk tovább eljárni táncolni, biztos még elmentem volna pár alkalommal, és úgy lettem volna vele, hogy majd csak ismerősökkel táncolok, meg ők is, és akkor biztos nem lesz baj… Úgyhogy kicsit örültem, hogy nem nekem kell erősnek lennem, és elhatározni, hogy nem megyek milongára, hanem a körülmények váltak olyanokká, hogy nem is nagyon volt rá módom. (Én egy konkrét helyről tudok, akik még egy héttel tovább működtek, de hetekkel később tudtam meg, hogy pont az a lány, aki nekem elküldte azt az eseményt, nagyon sokáig, és nagyon beteg lett…)

Cuarentena, toque de queda (karantén, kijárási tilalom)

8 nap különbség volt a milongazár, és az országos vesztegzár között. Azokban a napokban még voltak magánórák, összejártunk gyakorolni, azóta semmi. Akinek szerencséje van, annak a lakótársa is táncos, de ennyi a mostani lehetőség – már ami a táncolást illeti. Március 19. óta szigorú kijárási tilalom van – a nagyobb városokban még legalább május 24-ig -, lényegében csak a legközelebbi boltba és gyógyszertárba lehet kimenni, semmi egészségügyi séta, vagy ilyenek. A rendőrök megállítanak az utcán, és kérdőre vonnak, hogy miért nem a legközelebbi közértbe mentél, és felírják az adataid (ismerőssel történt). Az utcára kilépve kötelező a maszk viselése, a boltokba korlátozott számban engednek csak be vásárlókat, a tömegközlekedést csak a esszenciális dolgozók vehetik igénybe, akiknek engedélyük van az utazásra. Ha ellenőrzés során nem tudsz engedélyt felmutatni, 10.000 – 80.000 peso (~80-650 euro) pénzbüntetés szabható ki. Csak magamról, és a közvetlen környezetemről tudok beszélni, de én nem tudok semmiféle csoportos illegális tangó-tevékenységről. Amennyire én látom, az emberek komolyan veszik a dolgot. A legnagyobb kihágás, amiről tudok, hogy valaki, akinek van igazolása, munkából nem haza ment, hanem egy barátjához gyakorolni. De szerintem ez sem tipikus.

Én elég otthonülős is tudok lenni, szóval ugyan nem a tervek szerint alakult, de jól érzem magam. Végre nekiálltam olvasni (nagyon izgalmas úgy Cortázart olvasni, hogy ismerősek az utcanevek, amiket említ), firkálgatok (mindegy is, mi születik belőle, de míg csinálom, kilövi az agyam), elkezdtem egy grafikus tanfolyamot (csak bevezetés, de érdekes nagyon), jógázom hetente kétszer (utálom, de utána szuper érzés), megtanultam backgammonozni (közel 5000 éves, közel-keleti táblajáték – sokszor a sakktábla belső felén található), és jókat és rendszeresen eszem (végre visszanyertem egészséges testalkatom). A karantén harmadik meghosszabbításánál ugyan kicsit kezdett zavarni, hogy mindjárt mennem kell haza, és még nem is láttam semmit Buenos Aires-en kívül, kezdett foglalkoztatni a tovább ittmaradás gondolata, de ugye nem könnyű egy ilyen döntést meghozni. A kérdés megoldódott azzal, hogy törölték a június végi járatomat, úgyhogy argentin kalandom ismeretlen idővel meghosszabbodni látszik… 🙂


Kitartást kívánunk neked Luca nagy öleléssel, még ha virtuálisan is.

Címlapkép: Pugliese graffiti San Telmoban.
Képek forrása: Csatai Luca FB, Báró Julia