Sétáljunk egyet! Jössz?

Mehetünk. Várj, csak! Átveszem az új cipőm.

Mindjárt vége. Nem mindegy erre a három percre?

De veled szeretném kipróbálni.

Kelletlenül álldogál, amíg a nő lábára felkerül a régen beharangozott, tíz centis csoda. Belassuló moz-

dulattal öleli át. Teleszívja a tüdejét, és kiengedi a maradék feszültséget. Ekkor éri el őket a háromne-

gyedes örvénylés. Egy lépés, és megnyílik a tér…

Kétségtelen, a tango vals vele a legjobb, tőlem akár húzhat bakancsot is, vagy lehet mezítláb...

ét társasági tevékenységet ismerek, amiben az argentinok utolérhetetlenek:

a lovaspóló és a tangó. A pólóról kevés a tapasztalatom, a tangó viszont az

életem részévé vált. Tudom, honnan ered a varázs, amivel egyre nagyobb

tömegeket hódít a világban, olyannyira, hogy egyeseknél szinte már függő-

séghez vezet. Az egyik legkülönlegesebb flow-élményt, egységélményt nyújtó időtöl-

tés, önismereti út. A vezetés és követés magasiskolája. Újabban a terápiában is alkal-

mazzák, ugyanis igazolták, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők tünetei enyhülnek

rendszeres tangózás hatására. Az EMCC brit tagozatában John Leary-Joyce nagy siker-

rel vezette be coachok továbbképzésében. Nézzük, mit is nyújthat a tangó a vezetőfej-

lesztés, a coaching számára?

Legegyszerűbben így írható le: séta ölelésben. Két

ember kapcsolódása és egyszerű, szavak nélküli pár-

beszéde érintéssel, mozdulattal, lélegzéssel. Jó tan-

góssá válni azonban nem kis feladat, ugyanis a fejlő-

dés érzékeny kérdésekkel való szembesülésen keresz-

tül vezet. Mennyire tudunk jelen lenni és megnyílni a

másik felé? Hogyan tudunk olyan kapcsolódást kiala-

kítani, amiben mindketten egyszerre érezhetjük biz-

tonságban és szabadnak magunkat? Mitől jön létre a

harmonikus együttműködés, és mitől tudjuk azt meg-

őrizni lépésről lépésre? Hogyan válunk képessé fel-

szabadítani kreatív, alkotó energiáinkat? Bár a tangó

KOCSIS Zoltán

HÁROM PERC TELJESSÉG

A MILONGUERO

TÍPUSÚ VEZETÉS

improvizatív jellege miatt magas szintű technikai tudást és széles eszköztárat igényel,

mégsem a lépések, figurák elsajátítása az igazi kihívás, hanem a tangós személyiséggé-,

vagyis milonguero-vá válás.

A táncban való elmélyülés lehetősége az empátia szintjétől és a kapcsolódás minőségé-

től függ. A coaching is lényegében ilyen bizalmi alapú kapcsolatépítés és produktív

együttműködés, ahol vezető és követő eltérő, de egyenrangú szerepekben, együtt lép-

del a közös alkotási folyamatban.

A kapcsolódás alapja, hogy figyelmün-

ket összpontosítjuk, érzékeljük partne-

rünk rezdüléseit és egymásra hangoló-

dunk. Daniel Goleman kutatásai szerint

a kiváló vezető egyik alapkompetenciája

a figyelem tudatos és összehangolt fó-

kuszálása három irányban: önmagamra

(belső indíttatások és reakciók, saját határaim), a partnerre (kisugárzása, energiái, szán-

dékai, reakciói, határai) és a környezetünkre (zene, tánctér, a többi páros helyzete és

dinamikája, a tangóest íratlan szabályai). A tangó ebből nem enged. Ha bármelyik fó-

kuszt elveszítjük, sajnos búcsút inthetünk az élménynek is. A jelenlét ilyen fokú megva-

lósítására kiváló gyakorlóterep.

Mielőtt belépek a tánctérre,

megkísérlem magam mö-

gött hagyni mindazt, ami

nem oda tartozik, és befo-

gadóvá, fogékonnyá válni

arra, ami ott történni fog. Ez

a belső állapot és attitűd a

fenomenológiai tartás, amire

törekszem akkor is, amikor egyéni vagy csoportos segítő munkámra készülök.

Meghívás

a kapcsolódás minősége

Még mozdulatlanul állunk szemtől-szemben, férfi és nő, vezető és követő, az Én és a Te

– te az új cipődben, persze. Vibrál a hegedű, a bandoneon

fújtatva friss energiákat

pumpál a kettőnk közötti térbe. Minden a következő pillanatokban dől el: kényelmes,

jóleső lesz-e az ölelés?

A tangó a teljes jelenlétre tanít, amikor nem

akarsz más lenni, mint aki vagy, amikor nem

akarsz máshol lenni, mint ahol vagy, amikor

nem akarsz mást csinálni, mint amit csinálsz

– és ezért nem kell semmilyen erőfeszítést

tenned.

Fenomenológiai tartás

nyitottság, félelemnélküliség (saját határaim ismerete)

szándék- és koncepció-nélküliség, helyzetre reagálás

(elvárás, ítéletalkotás és „segíteni akarás” nélkül)

összeszedettség, a tiszta figyelem megvalósítása

saját középpontomban maradás (távolságtartás – nem

azonosulok a kliens problémájával)

A kapcsolódás a tangóban úgy jön

létre, hogy a férfi teret nyit maga

előtt és meghívja a nőt ebbe a térbe,

a nő pedig elfogadja a meghívást és

önként lép a férfi terébe. Ha nincs

invitálás, nincs hova csatlakozni. Az

ölelés az a keret, amelyen belül tör-

ténik minden lényegi. Kölcsönösségen alapuló kapcsolódás születik, melyben a vezetői

és a követői szerep más-más funkciót hordoz, eltérő minőséget, értéket visz bele, de

egyenrangú. Nem csimpaszkodunk egymásba, mint pandák a viharban, megtartjuk sze-

mélyes határainkat és egyensúlyunkat, a saját középpontunkban maradunk. Ez a

coachingban a felelősségben tartással analóg.

A keretadás, az ölelés lé-

nyeges mozzanata, hogy a

vezető építi fel, de a köve-

tő szükségletei, igényei

szerint alakítva. Sok múlik

azon, hogy megtaláljuk a

mindkét fél számára kom-

fortos közelséget. Külön-

bözőségeink abban is

megmutatkoznak, hogy egy kapcsolatban milyen a közelség- és távolság-igényünk, il-

letve a stabilitás és állandóság vagy a változatosság emeli-e a komfortérzetünket. Érzé-

kenységünknek erre is ki kell terjednie. Egyetlen lépést sem teszünk addig, amíg mind-

ketten meg nem érkezünk az ölelésbe és fel nem épül ez a biztonságos, de nem korlá-

tozó, közös tér, az intenzív és bensőséges kommunikáció tere.

Lépésről lépésre

az együttműködés

A tánctéren értettem meg a vezetés valódi lényegét: a vezető is követ, és a követő is ve-

zet – ebből fakad a párbeszéd. Nem lehetünk jó vezetők, ha hiányzik a készségünk a kö-

vetéshez, és nem tudunk jó követőkké válni, ha nem értjük a vezetés lényegét. Ez a ha-

gyományosan férfi és női minőség integrációját jelenti. Az autoriter stílusnak végképp

leáldozott. A nő nem oldalkocsi, amit felcsatolok, és húzom a gázt, ahogy a csövön kifér.

Ellenben ha a férfi jól teszi a dolgát, a nő követni fogja. A vezetés és követés dinamikája

árnyalt és sokszínű.

Ölelés mint keret

Hogyan komfortos nekem az ölelés?

Mekkora ez a közös tér? Kényelmes vagy szoros

és merev, esetleg túl tág és szétfolyó? Biztonsá-

got adó? Korlátoz a mozgásomban? Meg tudom

őrizni a stabilitásom ebben a keretben?

Riemann-Thomann modell

Aktuális érzékelésünket, kommunikációs és kapcsolati vi-

selkedésünket alapvetően befolyásolja belső irányultsá-

gunk két dimenzió mentén:

1. közelség-igény – távolság-igény

2. állandóság-igény – változatosság-igény

Fontos felismernünk és tiszteletben tartanunk, ha e belső

szükségleteinkben különbözünk.

A vezetés mikrofolyamata

Miután egymásra hangolódtunk, hatá-

rozottan és egyértelműen megteszem

az első lépést – de nézzük, mi is játszó-

dik le két lépés között: egy új helyzet-

be kerültünk, a vezető mérlegel és

dönt, majd elindítja a következő figurát

egy egyértelmű impulzus-adással. A kö-

vető reagálva erre az impulzusra tovább-

lép, lelépi azt, amit ebből érzékelt

(megvalósít). Ezután a vezető leköveti a köve-

tőt, így érkeznek meg együtt egy új helyzetbe. A

fenomenológiai attitűd itt is, minden pillanatban érvénye-

sül. Ez segíti a fókusz (érzékelés és figyelem) fenntartását, az irányok, a lépésnagyság és

a dinamika összehangolását, a vezető lekövethetőségét. De hiszen a coaching kapcso-

lat is ilyen jellegű: a coach egyszerre kíséri vezető és követő szerepben kliensét! Ho-

gyan és merre? Amerre az adott pilla-

natban és helyzetben érzi, hogy menni-

ük kell. Amerre a közös energiák, rezdü-

lések hatására nyílik a tér.

Gyakori, hogy a tangópartnerek nem

ismerik egymást, vagy hosszabb ideje

nem táncoltak együtt. Ilyenkor az első

néhány lépésben a vezető általában fel-

méri, mennyire fedik egymást saját és partnere határai, mit lehet kihozni a közös sétá-

ból a maximális élmény elérése érdekében.

Inspiratív feszültség – az együttműködés hajtóereje

Az együttműködést a vezető és követő, mint két polaritás között, a közös térben áram-

ló kreatív, alkotó energiák indítják be. Ez a rugalmas energiamező a felszabadult impro-

vizáció és a tangóélmény forrása. A mellkasunkban, a törzsünkben az izmok enyhe tó-

nusban dolgoznak, érezzük lélegzetvételünket, a másik test közelségét, rugalmas ellen-

állását. Ha túl merev ez a mező, korlátozónak, kényelmetlennek érezhetjük, ha túl lágy,

akkor bizonytalannak.

Élménycsoportjaimon az inspiratív feszültséget egy lufi szimbolizálja, amit vezető és

követő a mellkasával fog közre. Ha nem teszik bele magukat mindketten aktívan a kap-

csolódásba, a lufi elszáll. Ha túl erőteljes az igyekezetük, a lufi egy ideig rugalmasan en-

„Az együttműködést a

vezető és követő,

mint két polaritás között,

a közös térben áramló

kreatív, alkotó energiák

indítják be.”

Jó vezető vagy? Akkor kövess!

Tradicionálisan, a mindennapi gyakorlás so-

rán, a férfiak először maguk kapaszkodtak

össze, és felváltva vezették, követték egy-

mást, érzeteket és tapasztalatokat gyűjtve

mindkét pozícióból, és csak miután készség-

szinten elsajátították a penzumot, álltak oda

a nő elé, bemutatni a tudományukat.

ged, aztán a túlnyomás hatására, jobb esetben valahogy megint csak elszabadul.

A coachingban az inspiratív feszültség, a folyamatos töltekezés és kibontakozás az ér-

deklődésen, kíváncsiságon és célkövetésen keresztül tud fennmaradni. Ha nincs dina-

mika, csinálunk. Lehet létjogosultsága a provokatív eszközök alkalmazásának is – nyil-

ván nem úgy, mint az a bizonyos kalapács, ami mindent szögnek néz.

A követői attitűd. A milonguero nem troli-

busz, amire fel lehet kapaszkodni és elringat

hazafelé. A követő is stabilan, saját középpont-

jába helyezkedik, megőrzi összeszedettségét,

autonómiáját. Beleáll egyszerre reaktív és aktív

szerepébe. Jó vezető mellett kibontakozik saját

kreatív ereje, zeneisége és technikai tudása. A

kereteket megtartva önállóan értelmezi a ze-

nét, mozdulataival díszít, lassít vagy gyorsít,

ritmizál, visszacsatol, ezzel is gazdagítja a kö-

zös alkotást. Jó vezető mellett – aki szilárd, ha-

tározott, céltudatos, ugyanakkor érzékeny, reflektív és rugalmas -, a követő szárnyakat

kap.

A milonguero nem működik másként, nem képes mást nyújtani a tangóban, mint ami

saját személyiségéből fakad. A táncban lehetetlen hazudni. Nem érdemes

„előregyártott” figurákból építkezni, különben nem születik meg a lépésről lépésre ha-

ladó, valódi együttműködés, elvész az életszerűség, eltűnik a spontaneitás, a hiteles-

ség, elmarad a „csúcsélmény”. Amikor a milonguero belép a tánctérre, jobb, ha min-

dent feled, amit tanult. Akkor már csak éli a táncot, lépésről lépésre.

Sétálunk egyet?

A vezetés nem férfi privilégium

Kezdetektől fogva elfogadott a tangó-

ban, hogy a nők is gyakorolják a veze-

tést, és nem ritka a táncesteken, hogy

nők és férfiak, vezetői és követői sze-

repben is megmutatják képességeiket.

A férfiról, aki jól tud követni is, a nőről,

aki jól vezet, biztosan tudható, hogy

magas szintre jutott a tangóban, érde-

mes vele táncba menni.

Jegyzetek

1 milonguero = tangótáncos

2 Daniel Goleman: Fókusz, Libri Könyvkiadó, 2015

3 bandoneon: a tradicionális tangózene jellemző dallam- és ritmushangszere

4 Sebastian Arce y Mariana Montes en el Palais Ferstel de Viena: https://www.youtube.com/watch?v=31_5tLDE1PE

„A tangóban nincs elrontott mozdulat, csak új mozdulat van.”

(Sebastian Arce)