Az érem mindkét oldala

Arra kértek engem, hogy elegánsan, diplomatikusan, röviden írjam le, hogy is történt mindez:

https://tangolibre.hu/helyszinkereses-segitseg-keres/

Ez most nem lesz rövid, mert írásom egyben reakció is Kozma Simon posztjára, melyet a napokban tett közzé.

Nos, jól hangzik, hogy az “éremnek két oldala van”, de közel sem erről van szó!

Januárban a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) vagyonkezelőjének igazgatója közölte, hogy továbbiakban nem szeretné kiadni számunkra a termet az MVSZ-ben, ugyanis jött egy illető, tőkeerős csapattal a háttérben, aki konferenciákat akar szervezni, éttermet felújítani, bérelni. Természetes, hogy az igazgató belelkesedett egy ilyen potenciális, nagy volumenű tervekkel előálló befektetőtől. És a beszélgetésünk legvégén véletlenül elszólta magát, hogy mellesleg az illető ismer minket. Amikor rákérdeztem a névre, azt mondta, hogy nem mondhatja el, mert üzleti titok. Én akkor teljes mértékben megdöbbentem, hogy ki lehet az, aki ajánlatot tesz a helyünkre és nekünk nem szól erről. Azt gondoltam, hogy az én ismerősi körömben nem igazán van ilyen ember. De hamarosan rájöttem, hogy van…

Hosszas gondolkodás után felhívtam Simont és a következő szavak hangzottak el:

Én: “Szia Simon, te vagy az, aki ki akar túrni a helyünkről?”

Simon: “Ami azt illeti, folynak tárgyalások.”

Teljes felháborodásomban és megdöbbenésemben további két-három mondat után le is tettem a telefont. Személyes találkozó a témával kapcsolatban Simonnal hosszú napokig nem is volt. Viszont még januárban véletlenül összefutottunk az Andrássy úton, és akkor azt mondtam, hogy ezt jobb, ha itt és most megbeszéljük. Bementünk a Hölgyválaszba. Az első kérdéseim egyikére, hogy ő miért nem szólt nekem erről az egészről, csak széttárta a karját és nem volt mit mondania. Simon mostani posztjában ezt írja: “a hely igazgatója arra kért, hogy engedjem meg, hogy a tárgyalásokról ő értesítse az addigi bérlőt még másnap”. Ez a kényelmes történet azonban januárban még nem létezett, és nekem ezt a verziót a hely igazgatója sem erősítette meg.

Nem mellesleg a Simon általi első szóbeli ajánlattétel és a fent említett, kettőnk közötti rövid telefonbeszélgetés között több nap telt el. Ha véletlenül nem szólja el magát az igazgató, hogy az illető ismer engem, akkor nem tudom meg, hogy mi folyik a háttérben.

Azt viszont megtudtam a már említett, Simonnal való véletlen találkozás és beszélgetés alatt, hogy több lehetőségből álló ajánlatot fog küldeni az MVSZ-nek, mindegyikben a táncterem teljes, hét napon át történő hasznosításával. Így már januárban eldöntötte, hogy ha szükséges és az ő érdekei megkívánják, és elfogadják az ajánlatát, akkor nekünk mennünk kell. De Simon azt is meglebegtette, hogy van egy másik lehetőség, egy másik helyszín számára, utat adva ezzel számunkra a reménykedésre, hogy talán mégsem kell mennünk.

Ezután nem sokkal, még januárban Timit is felhívtam és megkérdeztem, hogy miért akartok minket kitúrni a helyünkről? Mi béreljük már egy jó ideje ott a termet, és továbbra is ott szeretnénk tanítani! Timi erre azt mondta, hogy eszük ágában sincs visszavonni az ajánlatukat és hogy ez amolyan üzleti dolog.

Ezek után Simonék szinte egyáltalán nem kommunikáltak velünk, elkerültek, amit megértek, hiszen kényelmetlen volt számukra a velünk való találkozás. Az idő haladtával így nem tudtuk, hogy hol is tart a dolog. Végül facebook messengeren csoportos üzenetben kérdeztünk rá Timinél és Simonnál, hogy mi a helyzet. Az egyszerűség kedvéért bemásolom ide:

”
2018. február 21. 8:18

Sziasztok!

Szeretnénk tudni, hogy fenntartjátok az ajánlatotokat, a Magyarok Háza felé.

üdv, Endre & Andrea

-Sziasztok! Tegnapi nap kaptunk olyan ajánlatot amit nagy valószínűséggel el fogunk fogadni. Üdv, Simon

2018. február 21. 10:56

Milyen atmenetre szamithatunk?

2018. február 21. 14:59

Még nem tartunk ott, de gondolom min. 1 hónap…. de beszéljünk még, ha van konkrétum.

”

Ebben a bizonytalanságban tanítottunk és gyakoroltunk tovább, amikor már közeledett a londoni verseny ideje. Úgy döntöttünk Andreával, hogy amíg semmi új információt nem kapunk, addig mi 150%-kal a versenyre fókuszálunk, és semmi másra. Tavaly Németországban és Törökországban is döntős helyezést értünk el Andreával, így számunkra a felkészülés lett a legfontosabb. A biztonság kedvéért kicsikartuk az igazgatótól, hogy minimum 30 nappal előre szóljon, ha el kell mennünk, mert egyre kevésbé bíztunk Simon szavaiban. Az igazgató még januárban meg is ígérte, hogy mindenképp időben szólni fog, ha végleges döntés lesz.

Ekkor jött el március 23-a péntek, amikor az igazgató felhívott. A telefont kihangosította, ott volt Kozma Simon is az irodában. Kiderült, hogy Simon már egy-két héten belül szeretne beköltözni. Számomra ez teljes meglepetés volt, hiszen arról volt szó, hogy szólnak, ha véglegesen eldől, és onnantól kezdődően ketyeg a 30 nap. Simon is megígérte, hogy szólni fog, meg az igazgató is. Nem így történt. Simonban nem volt annyi egyenesség, hogy személyesen, de legalább, telefonon, vagy akár messengeren szóljon. Emlékeztettem a telefonban az igazgatót a harminc napra, amit az igazgató a becsületességére hivatkozva meg is adott.

Simon a pár nappal ezelőtti facebook posztjában ezekkel ellentétesen ezt írta: “Nagyon hirtelen sem jöhetett, hiszen annak ellenére, hogy semmi jogi kötelezettség nem állt volna fenn, mi kértük még márciusban hogy Endréék kapjanak 30 napos felmondási időt, még úgy is, hogy a hivatalos értesítés elmaradása miatt nem 30 hanem 45 napot veszítettünk!”

De számomra talán a csúcspont a következő bejegyzés Simon tollából:

“Endre és Andrea felé továbbra is fenntartjuk azt a háromszor is elhangzott ajánlatot (legutóbb telefonon kihangosítva tanuk előtt), hogy működjünk együtt, használhatják a termek valamelyikét felkészülésre és ugyanúgy, mint az előző évek felkészülési időszakában, most is ingyenesen biztosítjuk a helyszínt gyakorlásra. ”

Ez csak álca. Ezzel szemben a “legutóbb telefonon kihangosítva tanúk előtt, hogy működjünk együtt ” mondat így hangzott: “Hajlandó együttműködni a Simon úrral?” Még csak nem is Simon mondta, hanem az igazgató.

Amennyiben az együttműködés arról is szól, hogy ingyen gyakorolhatunk, akkor köszönjük szépen, de nem élünk vele. Ezt a felajánlást megkaptuk többek között az Art’s Harmony Stúdiótól, a Budai Tangó Klubtól, a Hölgyválasztól és a Tangó Factory-tól is.

Hogyan működjünk együtt azzal az emberrel, aki ésszerűtlen és értelmetlen üzleti rizikót vállalva kétszer már csődbe vitte a Barriót?

Hogyan működjünk együtt azzal az emberrel, aki a Barrió csődjének várható időpontját eltitkolta, és az oktatási helyszínünk megszűnése így villámcsapásként, egyik pillanatról a másikra ért minket és tanítványainkat, és egyszerűen egyik napról a másikra nem volt hol tanítsunk?

Hogyan működjünk együtt azzal az emberrel, aki pénzt kért kölcsön a tanítványainktól és nem adja vissza nekik, ezzel nekünk okozva nem kis kellemetlenséget és tekintélyvesztést, hogy milyen emberrel dolgozunk együtt, sőt tanítványok elvesztését?

Hogyan működjünk együtt azzal az emberrel, aki ezek után csak úgy, a hátunk mögött ki akarja bérelni alólunk az oktatási termünket, holott tudta világosan, hogy mi egy ideje már ott tanítunk, és ott is kívánunk maradni, és nem kívánunk a történtek után vele közösködni? Nem volt egész nagy Budapesten egy másik terem, ahova Simon menni tudott volna?

Hogyan működjünk együtt azzal az emberrel, aki oktatási termünk alólunk való kibérlésekor ismét egy irreális üzleti ajánlatot ad, most az MVSZ felé, amivel ismét értelmetlen rizikót vállal?

Hogyan működjünk együtt azzal az emberrel, aki “elfelejt szólni” ígérete ellenére, hogy 30 napon belül beköltözik a helyünkre?

Hogyan működjünk együtt azzal az emberrel, aki az együttműködés szóval azt sugallja (nagy kegyesen), hogy továbbra is taníthatnánk a volt saját helyszínünkön: “használhatják a termek valamelyikét felkészülésre”, miközben csak egyetlenegy megfelelő méretű, parkettás táncterem van ott. Nyilvánvalóan és egyértelműen kiszorulunk, és foglaltsági okokból előbb-utóbb fizikailag nem tudjuk megtartani az óráinkat.

És itt jött a következő csavar áprilisban:

Időközben kiderült, hogy az MVSZ ingatlankezelő igazgatójának mennie kellett az MVSZ székházból, tehát ismét semmi sem volt biztos.

Időközben kiderült, hogy Simon nemcsak a tanítványainknak tartozik pénzzel, (ami következtében nekünk is kárt okoz), hanem Simonék cége, a La Estrella Milonguera Bt. ellen is számos hivatalos végrehajtási eljárás van folyamatban (ami a hivatalos cégnyilvántartásban jelenleg is megtekinthető).

Ekkor már végképp elegünk volt, és eldöntöttük, hogy csakis a versenyre fókuszálunk. Londonban ért minket a hír, hogy akkor mégis csak április 24-én kell majd kiköltöznünk. És megint semmi sem volt biztos.

Időközben kiderült, hogy még egyáltalán nincs aláírt szerződés Simon és az MVSZ között. A mai napig sincs. A nevetséges az, hogy még ezek után se volt semmi sem biztos.

És itt tartunk most.

Nem szeretek ilyen dolgokat leírni, de most muszáj volt. A továbbiakban a tangóra szeretnék fókuszálni.

De az igazságot szívesen alátámasztom bárhol, bármikor, akár személyesen, akár nyilvános fórumon.

Szeghalmi Endre                                                                 2018.05.14